Mozgásprogram hatása demens idősek egyensúlyának fejlesztésében

XXXI. OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Tertier prevenció - fizioterápia a rehabilitációban tagozat

Helyezés: 1

Nevező intézmény: Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar

A pályamunka szerzői: Korpos Ágnes
Szak: Gyógytornász-fizioterapeuta, Képzés típusa: BSc, Intézmény: Semmelweis Egyetem, Kar: Egészségtudományi Kar,
Karóczi Csilla Kata
Szak: Gyógytornász-fizioterapeuta, Képzés típusa: BSc, Intézmény: Semmelweis Egyetem, Kar: Egészségtudományi Kar


Témavezetők:
Dr. Kovács Éva - főiskolai tanársegéd, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar ,
Jónásné Sztruhár Izabella - vezető gyógytornász, \N \N Fővárosi Önkormányzat Pesti úti Idősek Otthona és Regionális Módszertani Osztály


Bevezetés: A 65 év feletti idősek 30%-a, a demenciában szenvedő idősek 60%-a évente egyszer elesik, ami egy, az önellátási képesség elvesztéséhez vezető folyamatot indít el. Kognitív károsodásban nem szenvedő időseknél a multimodális mozgásprogram hatásosan javítja a poszturális szabályozást, de kevés ismerettel rendelkezünk ezen gyakorlatoknak a demens idősek egyensúlyára kifejtett hatásáról. Ezért kontrollcsoportos kutatásunk célja az volt, hogy feltárjuk a demens idősek képességeihez szabott mozgásprogram egyensúlyra, járásminőségre valamint funkcionális mobilitásra kifejtett hatását.

Módszer: A randomizált kontrollcsoportos kutatásban 8 fő vett részt. A vizsgálati csoport a gyakorlatsort 12 hónapon át, heti kétszer végezte, melyet kísérővel biztosított járástréning egészített ki. Az egyensúlyt és a járásminőséget Tinetti féle egyensúly és járásteszttel, a funkcionális mobilitást a Timed Up and Go teszttel mértük a mozgásprogram elején, hat hónap után, valamint a program végén. Az adatokat Friedman-féle ANOVA teszttel elemeztük.

Eredmények: A vizsgálati csoportban az egyensúly szignifikánsan javult az első hat hónap után (p<0,0001), ami a mozgásprogramban tovább javult (p=0,002). A járásminőség az első hat hónapban nem, viszont a program végére javult (p=0,198; p=0,001). A funkcionális mobilitás az első hat hónap után tendencia szintű (p=0,062), a program végén viszont szignifikáns javulást mutatott (p=0,004).

Következtetés: Eredményeink alapján elmondható, hogy még a magas elesési kockázatú demens idősek egyensúlya is fejleszthető rendszeresen végzett, képességeikhez adaptált gyakorlatokkal. Azonban a mozgásprogramot ki kell egészíteni olyan jellegű mozgásokkal, melyek célzottabban fejlesztik a járást és a funkcionális mobilitást. Ezért a további kutatásoknak arra kell majd irányulnia, milyen jellegű mozgások lehetnek az általunk alkalmazott gyakorlatok kiegészítői.