A gyermekbántalmazás radiológiai vonatkozásai

XXXI. OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Képalkotás: radiológia tagozat
Nevező intézmény: Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar

A pályamunka szerzője: Tamási Mária
Szak: Orvosi Laboratóriumi és Képalkotó Diagnosztikai Analitikus, Képzés típusa: BSc, Intézmény: Miskolci Egyetem, Kar: Egészségügyi Kar


Témavezető:
Dr. Fornet Béla - főiskolai tanár, Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar


Bevezetés: A gyermekbántalmazás összetett probléma, amely a média révén hazánkban is egyre inkább előtérbe kerül. Hol kell elkezdenünk a probléma megoldását? Fontos a családi körülmények ismerete, az oki tényezők elemzése, de a problémás esetek feltárásánál a radiológiai vizsgálatoknak is egyre nagyobb szerepe van. Nemzetközi statisztikák alapján a gyermekek 1%-a szenved el fizikai bántalmazást, azonban nyilvánvalóan ez a szám sokkal nagyobb lenne, ha az eltitkolt esetekre is fény derülne.
Módszerek: Kutatásomat a Borsod Abaúj Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermekradiológiai Osztályán végeztem a retrospektív dokumentum és képelemzés módszerével vizsgálva azon eseteket, melyekben felmerült az esetleges bántalmazás kérdése. A kórház nyilvántartásában 2004-től 9 gyermek esetében van feltüntetve nem baleseti eredetű sérülés gyanúja. Elsődleges célom megvizsgálni, hogy hazánkban mennyi szerep jut a radiológiának a gyermekbántalmazás feltárásában, továbbá, hogy az érintett gyermekeknél mely régióban, esetleg milyen jellegzetes sérülések utaltak bántalmazásra. Vizsgálni kívánom, hogy mely életkorban (csecsemő vagy gyermekkor) vetődik fel nem baleseti eredetű sérülés gyanúja. Dolgozatomban kitérek a vizsgálóeljárásokra, melyek ezen esetekben alkalmazhatóak, külön figyelmet fordítva a sugárterhelés kérdésére.
Eredmények: A 9-ből 7-en csecsemőkorúak. Csecsemőkorban a bántalmazásból eredő sérülések általában jellegzetesek. Csontjaik vékonyak, hajlékonyak, a koponya varratai még nem záródtak, így a törés csak nagyobb erejű behatásra következhet be. Bordatörések esetén szintén számításba kell venni az esetleges bántalmazást. Fontos a megfelelő radiológiai vizsgálat megválasztása. Szakemberek az egész csontrendszer röntgen vizsgálatát tartják szükségesnek régebbi, eltitkolt sérülések keresésére. Idegrendszeri sérülés gyanújánál CT, MR vizsgálat is szóba jön. Dr. S. A. Mandelstam, a melbourne-i Royal Children’s Hospital dolgozója kutatásában a röntgennel történő csontscant hasonlítja össze a scintigraphiás eljárásokkal azon csontsérülések esetében, melyeknél felmerült a bántalmazás gyanúja. Eredménye, hogy régebbi sérülések tanulmányozásában a röntgen az elsődleges, azonban mindkét módszer eredményesen alkalmazható.
Következtetés: Fejlett országokban számos radiológiában jártas szakember foglalkozik ennek a kérdéskörnek az elemzésével, s úgy tűnik, hogy hazánkban is szükség lenne több szakma kooperációjában a radiológusok bevonására.