ST-elevációs myocardiális infarktus klinikai jeleivel járó szívizomgyulladás mágneses rezonanciás jellegzetességei

XXXIII. OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Klinikai orvostudományok - Kardiovaszkuláris medicina V. tagozat

Helyezés: 2

Nevező intézmény: Semmelweis Egyetem

A pályamunka szerzői: Horváth Beáta
Szak: általános orvos, Képzés típusa: Osztatlan, Intézmény: Semmelweis Egyetem, Kar: Általános Orvostudományi Kar,
Dohy Zsófia
Szak: általános orvos, Képzés típusa: Osztatlan, Intézmény: Semmelweis Egyetem, Kar: Általános Orvostudományi Kar


Témavezetők:
dr. Vágó Hajnalka - docens, Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar ,
dr. Csécs Ibolya - PhD hallgató, Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar


Bevezetés: Aszívizomgyulladás változatos klinikai megjelenéssel járó kórkép, melynek egyik formája az ST- elevációs myocardiális infarktust (STEMI) utánzó myocarditis. Vizsgálatunk célja a STEMI klinikai jeleivel járó myocarditis szív mágneses rezonancia (MR) jellegzetességeinek, ill. utánkövetésben betöltött szerepének tanulmányozása volt.

Módszerek:Vizsgálatunkba 75 konszekutív beteget vontunk be (68 férfi; 30±10év), akiknél tartós mellkasi fájdalom, lokalizált ST-eleváció, cardialis biomarker pozitivitás mellett negatív coronarographiát követő 1-7. napon végzett szív MR vizsgálat akut myocarditist igazolt. Összefüggést kerestünk az akut szakban mért laborparaméterek (high sensitive troponin-T (hsTnT), kreatin-kináz MB (CKMB), C- reaktív protein (CRP)) és MR paraméterek között. A 3-6 hónapos kontroll szív MR vizsgálatot követően a Medsol rendszer alapján, ill. telefonos úton utánkövetést végeztünk (utánkövetési idő: 1409±716 nap). A mozgó MR felvételek alapján meghatároztuk a bal kamrai végdiasztolés, végszisztolés volumeneket, verőtérfogatot, izomtömeget és testfelszínre számított értékeiket, ill. az ejekciós frakciót (EF); a T2- súlyozott képeken az ödémás területek, késői kontraszthalmozással akutan a nekrózis, utánkövetés során a fibrózis kvantifikációját végeztük.

Eredmények:Az akut MR vizsgálat során a subepicardialis nekrózis és ödéma leggyakoribb lokalizációja a basalis inferolateralis szegmentum (72%) volt. Szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a nekrózis kiterjedése és a laborparaméterek (hsTnT, CKMB, CRP), ill. negatív korrelációt a nekrózis mértéke és az EF, valamint a hsTnT szint és az EF között. Az akut és kontroll vizsgálatokat összehasonlítva az EF javult (54,7±8,3 vs 60,2±5,0%), a fibrózis az esetek 75%-ában fennmaradt, de zsugorodott (20,2±13,3 vs 6,6±7,1g), és a bal kamrai izomtömeg csökkent (128,0±28,4 vs 112,7±23,6g)(p<0,001). Összevetve a kontroll vizsgálat során fibrózissal rendelkező, ill. nem rendelkező betegcsoportot, az előbbi csoportban az akut szakban alacsonyabb EF-t (53,2±8,2 vs 59,7±6,6%) és kiterjedtebb nekrózist mértünk (16,4±12,5 vs 7,8±4,9g)(p<0,01).

Következtetés:A klinikai utánkövetés során nem várt súlyos kardiális esemény (mortalitás, szívelégtelenség és aritmia miatti hospitalizáció) nem volt. A STEMI-t utánzó myocarditis döntően fiatal férfiakat érint, és bár a betegek 75%-ában a fibrózis fennmaradt, a klinikai és MR utánkövetés jó prognózist igazolt.