A humán parechovírusok klinikai jelentősége súlyos újszülött- és csecsemőkori fertőzésekben

XXXIII. OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Klinikai orvostudományok - Infektológia tagozat

Különdíj

Nevező intézmény: Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar

A pályamunka szerzője: Hamarics Zsófia
Szak: Általános Orvostudományi Szak, Képzés típusa: Osztatlan, Intézmény: Pécsi Tudományegyetem, Kar: Általános Orvostudományi Kar


Témavezetők:
Dr. Reuter Gábor - egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar ,
Boros Ákos - laboratoriumi biológus, \N \N Baranya Megyei Kormányhivatal, Regionális Virológiai Laboratórium


Bevezetés: A humán parechovírusok (HPeV, Picornaviridae víruscsalád) okozta fertőzések döntő többsége tünetmentes, vagy gyermekeknél hasmenéssel jár. Azonban a HPeV a csecsemők körében súlyos, központi idegrendszeri megbetegedést és szepszis-szerű kórképet is okozhat. A HPeV szerepe a hazai klinikumban nem ismert.


Célkitűzések/módszerek: A HPeV kimutatása és tipizálása RT-PCR és szekvenálás módszereivel három betegcsoportban A) 10 év alatti kórházban kezelt, N=75; B) 1 év alatti, N=208; és C) szisztémás/idegrendszeri tüneteket is mutató hasmenéses gyermekek székletmintáiból.


Eredmények: Az A) csoportban 3 HPeV pozitív mintát (3/75 (4%), kettő HPeV-1 és egy nem tipizálható HPeV) találtunk gastroenterális tüneteket mutató csecsemőkből (7-11 hónapos). A csecsemőktől származó minták (B csoport) között a HPeV fertőzések aránya 6,7% (14/208) volt, melyek közül öt HPeV-1, négy HPeV-3 és öt nem tipizálható HPeV volt. E csoportban a HPeV-1 fertőzések többsége (4/5) nem, míg a HPeV-3 fertőzéses esetek 85%-a (3/4) kórházi ellátást igényelt. A szisztémás/idegrendszeri tüneteket is mutató gyerekekből (18 év alattiak) azonosított HPeV pozitív minták két genotípusba tartoztak (két HPeV-1 és két HPeV-3) és mindegyik kórházban kezelt újszülöttektől (≤2 hónap) származtak.


Összefoglalás: A HPeV-1 fertőzések gyakoribbak a csecsemőknél, általában enyhébb lefolyásúak és a HPeV-3 fertőzésekkel ellentétben ritkábban igényelnek kórházi ellátást. A HPeV-1 fertőzés vezető tünete a hasmenés, azonban 1-2 hónapos csecsemőknél egyes esetekben szívzörej és idegrendszeri érintettség (aluszékonyság, bágyadtság) is tapasztalható volt. Az újszülöttek körében a HPeV-3 fertőzések gyakoribbak. A súlyos HPeV-3 fertőzésre jellemzőek a gastroenterális tünetek (5/6), a láz (5/6, ≥39oC), az étvágytalanság (5/6), az aluszékonyság/bágyadtság (3/6), valamint az exanthema (2/6), a légzőszervi tünetek (2/6) és a szepszis-szerű állapot (2/6).